A tojásból sütött vaskos pancake és a ropogós bacon jellegzetes amerikai reggeli. A ham and eggs pedig minden angolszászok kedvence. Innen ered a népszerű legenda a carbonara keletkezéséről. E legenda szerint a spaghetti alla carbonara (szénégető módra) a második világháború szülötte: amerikai katonák és római őslakosok közös kreációja.
Mivel régi szakácskönyvekben nem szerepel a kifejezés, sokan gondolják úgy, hogy ez történhetett akár így is. Az étel valójában azelőtt is létezett, igaz, más néven. Lénárd Sándor például a Római konyha című könyvében úgy nevezi, „alla poverella”, azaz szegényasszony módjára (Hozzávalók: füstölt vagy sonkaszalonna, spagetti, fejenként 2 tojás, bors. Sajt ízlés szerint.)
Így vagy úgy, a carbonara elkészítési módot római eredetűnek mondják. Ma világétel, az olasz konyha jelképes erejű tányérjainak egyike, s mint ilyen, szakácsok hosszú sorát ihleti meg nap mint nap.
Rizottó
A carbonara-képlet átszivárgott a rizottók világába is: szalonnazsíron hagymát üvegesítünk, beleadjuk a rizottórizst, folyamatos keverés mellett felöntjük kevés fehérborral, hagyjuk elpárologni, majd csirkelevessel hagyományos módon rizottót készítünk (kis adagokban felöntve, kevergetve, krémesre sűrítve).
Végül reszelt pecorinót, tojást, tojássárgáját és mascarponét keverünk bele, apró szalonnapörcöt hintünk rá. Azonnal tálaljuk, mielőtt a mártás túlsűrűsödne.
Alla carbonara Hamburgban
Cornelia Poletto, a Hamburgban élő Michelin-csillagos szakácsnő saját hamburgias változatát vajjal, és szalonna helyett pedig apró füstölt angolnakockákkal készíti. A végén finomra vágott snidlinggel hinti meg.
Másik variációja – a lasagnette alla carbonara – elvonatkoztottabb, itt az eredeti fogás valóban csupán távoli ihletforrás.
Cornelia Poletto éttermében készül „agnolotti alla carbonara” is, ugyanezzel a mártással. A töltelék ilyenkor zselésített tojás: vízfürdő fölött habosra kevert tojássárgájába kevés zselatin és pecorino kerül, így keverik hidegre, majd kevés tejszínhabbal lazítják.
Újabb kori klasszikusok
A témát Ferran Adrià is feldolgozta. Tagliatelle alla carbonara néven ismert fogásában a „tészta” valójában agar-agarral zselésített szárnyas-borjú-erőleves. A levest ehhez lapos tepsiben, néhány milliméter vastagságban hagyják megdermedni, majd csíkokra vágják. (Fontos, hogy a tepsi legyen nagyon vízszintes.)
A mártáshoz meleg vajban először csak áztatja az apróra vágott szalonnát, majd leszűri, szitán kissé átnyomkodja. Külön készít frissen pirított szalonnakockákat is. A tálaláshoz elő kell készíteni még felére sűrített tejszínt és sűrű szitán átpasszírozott tojássárgáját.
És a tálalás: mélytányérban lazán elrendezzük a meleg zselémetéltet, meghintjük pirult szalonnakockával és apró parmezánszilánkkal. Rákanalazunk némi felforrósított szalonnás vajat, körbeöntjük nagyon forró koncentrált tejszínnel, végül vékony csíkban a tejszínre csorgatjuk az óvatosan megmelegített tojássárgáját (nem szabad kicsapódnia). Még néhány csepp szarvasgombaolaj, és azonnal tálalni kell.
Ez a recept ihlette Jean-Georges Klein háromcsillagos elzászi szakács ételét is, melynek neve parmezánspagetti carbonara módra: az ő konyháján az áttetsző „tészta” intenzíven parmezános ízű léből készül, és igen könnyű pörcös mártással tálalják.