„A főzés maga az élet: folytonos átalakulás, tanulás, gyarapodás. Ugyanaz a tányér idővel mindig más lesz – ahogy napról napra változom én magam is”.
Ezt mondja Antonino Cannavacciuolo, nápolyi születésű főszakács. Tizennégy évesen kezdett főzni konyhafőnök édesapja mellett, ma két Michelin-csillagos konyhát vezet a piemonti San Giulióban, a Villa Crespiben.
2009 júliusában volt a Salzburgi Ikarus vendégszakácsa.
Ha már Piemont nem megy Bagdadba…
A Villa Crespit egy gazdag textiliparos, Cristoforo Benigno Crespi építtette a 19. század végén, amolyan ezeregyéjszaka-rezidenciának.
Ma tizennégy szobás luxushotel és egyben sajátos jelenség a Lago d’Orta partján. Olyan, mintha a firenzei Palazzo Vecchiót keresztezték volna egy mecsettel. Orientális cifra palota, avagy csipetnyi Bagdad Piemontban.
Az étteremben keleti mintázatú stukkók és korinthoszi oszlopok, súlyos függönyök, több rétegű damasztabrosz. A túlburjánzó környezetben jóleső kontraszt a letisztult-minimalista konyha. (Épületfotók: Red Bull Photofiles)
A kezdetek
A konyhafőnök a hazai tanulóévek után Elzászban tanonckodott – olyan helyeken, mint az Auberge de L’Ille vagy a Buerehiesel (a Haeberlin család és Antoine Westermann éttermei).
1999 óta vezeti saját konyháját, melyet feleségével, Cinzia Primatestával épített fel a tóparti palotában, mely konyhát az olasz sajtó szívesen nevez „forradalminak”. Ez ellen a szakács nem tiltakozik, jóllehet forradalmiságát hétköznapian értelmezi: kísérletezni, saját fogásokat mindig újragondolni, új technológiákat és hozzávalókat beépíteni. „A konyha szívósságot és szenvedélyt követel” – mondja. Ez számára a forradalmiság.
A 34 éves Antonino húsz éve ismerkedik a termékekkel, melyekkel dolgozik. Konyhájának lényege a különleges minőségű alapanyag, a szezonális frissesség. Mindezt azután egyfajta minimal art keretbe helyezi: számos olyan tányért kreál, mely banálisan egyszerűnek mondható, de a rendkívüli nyersanyagtól „megszólal”, különlegessé válik. Valami szimpla vagy egyszerűen csak jó hozzávalóból ugyanez semmitmondó lenne.
A termék király
Jó példa minderre a tojásmártásban tálalt szicíliai garnélarák. A rák maga (gambero rosso) az egyik legnemesebb húsú rákféleség, ami a piacon kapható.
Hasonlít a szintén kiváló mélyvörös carabinerosra, de annál halványabb páncéljának a színe. A tojás a livornói Paolo Parisi terméke, aki különleges koszton tartja tyúkjait, többek közt kecsketejjel itatja őket.
Minden gyakorlatilag nyersen érkezik az asztalra, csupán a rendkívüli alapanyagok összeillősége „készíti el” az ételt: „szasimi à la Antonino”.
A Cannavacciuolo-menü kezdőfogásai közt szereplő szépiavariáció is jó példa az „optimalizált egyszerűségre”. Ehhez tintazselé készül agar-agarral, a zselére tintahaltatár és pirult tintahal kerül. Tintával festett hosszú fekete grissinivel tálalják. A tintazselé lágy és édeskeserű, a galuska egyfajta tatár-textúra, intenzív tengeri jódos sóssággal, s egy feszes tintahalhús. Játékos op-art csendélet.
A nyárson rák (langostinos) és Szent Jakab kagyló kombinációja, alatta párolt újhagyma. A rák és a kagyló kakaóvajon készül. A mártás: almás zellerlé. A hozzávalók: 8 Granny Smith alma héjastól, 1 kisebb zellergumó, aminek gyümölcscentrifugában kinyerjük a levét. Ízesítés: fél citrom, só, olívaolaj. Tálaláskor enyhén melegítik.
Antonino Cannavacciuolo emblematikus fogásainak egyike a kenyérmártásban tálalt gragnanói linguine. A felhasznált fobellói barna kenyérhez kőmalomban őrlik a biogabonát, a főzni való tészta a Nápoly-környéki Gragnanóból való, mely település több száz éve híres a jó tésztáiról, s „cittá della pasta” néven tartja magát számon.
Jellegzetes Cannavacciuolo-fogás a kagylóleves algás tőkehalgnocchival. A kagylólé enyhén fokhagymás és petrezselymes, kiváló olívaolaj egészíti ki, továbbá a tányér falára ecsetelt tintahal-tinta, amit az ember időről időre belemos a levesébe.
A főétel egy kecskefasírt lapockából. Szalonnával, fehérkenyérrel, hagyományosan. A só és bors mellett azonban kevés curry és pirított mandulaszilánk ízesíti, belsejében kis darab libamáj. A tányéron kevés bríz egészíti ki, a garnírung articsóka és egy klasszikus pecsenyelé. (A fogás csupán azért kicsit halványabb a többinél, mert a fasírtba zavaróan sok só került.)
A saláta az elődesszertek közt is felbukkan, egy zöld-fehér-piros tányérban: „édes caprese saláta jegesen”.
A fehér elem mozzarellafagylalt, a zöld egy bazsalikomgranita, a piros egy sűrű paradicsomlekvár néhány csepp balzsamecettel, rajta bébibazsalikom.
A fődesszert érdekes megoldás: csokoládékrokett morzsában kisütve, rumos-ananászos zselével, kókuszfagylalttal. A forró, ropogós krokettbe harapva sűrű, krémes csokoládé folyik szét az ember szájában.
Itália határai
A nápolyi-piemonti szakács szélesen merít az olasz régiókból, egyfajta közvetítőnek is tekinti magát (egyik menüjének címe: „Úton Dél-Itáliából Észak-Itáliába”).
Konyhája nem lépi túl az ország íz- és aromatartományainak (egyébként lazán értelmezhető) határait. Hagyományos dolgok interpretálásával, újfajta kombinációkkal, textúrák tudatos használatával, és helyenként igencsak radikális egyszerűsítésekkel mégis új minőségeket hoz a tányérokra.
Filozófiája egyértelműen a japán konyháéval rokonítható: „a mindenkori hozzávaló esszenciális mibenlétét kell keresni, legjobb tulajdonságait kiemelni. Ezt kell segítenie a tányéron megjelenő támogató színező elemeknek is”. Ennyi az egész
Hotel Ristorante Villa Crespi
Via G.Fava, 18
I – 28016 Orta San Giulio (Novara)
Tel +39 0322 911902
Fax +39 0322 911919
Mobile +39 334 6052912
Restaurant Ikarus
Hangar-7
Salzburg Airport
Wilhelm-Spazier-Strasse 7A
5020 Salzburg
Tel.: 0043-662-21-97
office@hangar-7.com
www.hangar-7.com