Lisszabonban a Marquês de Pombal tértől lejtős-szellős park indul fölfelé az egyik dombra. Odafent különös, idilli építmény: kőcsipkés bástyák, íves szemöldökű ablakok, a magas kőkerítés mögül pálmafák integetnek kifelé. Olyan ez, mint egy elvarázsolt délszaki királyleány nyári rezidenciája.
Gyanúsnak egyedül a kőfalat magasító szögesdrót tűnik. Meg egy apró réztábla: Establicimento Prisonal de Lisboa (városi börtönintézmény). Talán nem is lehet rossz itt a pálmafák és kőcsipkék alatt pihenni néhány évet – feltéve, hogy olyan jó a koszt, mint a környező vendéglátó intézményekben.
Pontosan szemben, az utca másik oldalán kiváló kisvendéglő naponta változó déli menüvel, a legegyszerűbb portugál ételekkel: nyúl vadász módra, marha kávémártással, tőkehal fokhagymával, friss kagylós aprópecsenye alentejói módra – mindig frissen hámozott, jó fajta házi sült burgonyával. A hátsó asztalokat dél körül elegáns, fekete egyenruhás férfiak uralják: ez a börtönőrök törzshelye. Alig néhány lépés innen az egy Michelin-csillagos
Eleven
Kissé zordmodern kockaépület a dombtetőn, minimalista-cool. [Az étterem a riport készítése óta elvesztette csillagát]
Úgynevezett „dizájnerlokál”, ahol még a mosdóban is nagyon puha, formatervezett nyomatú, szénfekete WC-papír várja a vendéget az elvarázsolt erdő korhadt tobozillatával.
Az étterem egyik fala üveg, melyen át a nem túl közeli Tejóra látni. Business lunch 39 euró, hétfogásos degusztációs menü 85 euró, van homármenü is. A német Joachim Koerper vezeti a konyhát, amely nyitás után egy évvel csillagot kapott a Michelintől.
(Portré: Redbull Photofiles)
Az Eleven szuverén szerzői konyha, sok portugál alapanyaggal: tintahalcarpaccio ananásszal és édes borssal, kókuszos rizottó madrascurryvel és citromfűvel, libamájterrin fügemousse-szal és céklachutneyval.
2008 augusztusában a déli menüben igen szép gazpachót tálaltak rozmaringhabbal és homárolló-hússal, feszes húsú tengeri süllőt cukorborsóval és sáfránymártással, nyúlgerincet minipizzával, pisztáciás kacsaconfit-t narancsvinaigrette-tel.
A pezsgős rizottót „ropogós” garnélával tálalták. Ehhez a rákot körbetekerik vékony spagettire vágott burgonyával, így sütik meg bő olajban. Az elközhelyesedett ropogós krumpliburok ebben az összeállításban megtalálta a helyét.
(Fotó: Restaurant Eleven)
Sajnos az Eleven azon kevés helyek egyike, ahol nem engedélyezik a fotózást, még akkor sem, ha 70 négyzetméteres alapú légtérben összesen öt vendég tartózkodik. A szerviz hűvösen formális-személytelen volt, ami kicsit mintha a csúcsgasztronómia félreértelmezése lenne – bár lehetséges, hogy ez is a minimalista dizájn szervesült része. A konyha ettől függetlenül kiváló.
Joachim Koerper Németországban a konstanzi Falkenben és a berlini Kempinskiben tanonckodott, majd jó ideig megmaradt a szállodai éttermeknél s az emelkedett bankett műfajánál. Sok ünnepi vacsorát vezényelt le a nyolcvanas években államfőknek, sztároknak. Szabad idejében olyan konyhafőnököknél sztázsolt, mint Bernard Pacaud, Roger Vergé és Guy Savoy, nagy hatással volt rá Joël Robuchon célratörő, „egyszerű” perfekcionizmusa.
Közben egyre erősödött vonzalma a déli országok iránt, egyre több időt töltött mediterrán vidékeken. Egészen addig, míg ott nem ragadt. Ma Signor Joaquimnak szólítják.
Mediterrán szakmai pályafutása a spanyolországi Alicantéban kezdődött, ahol 1990-ben vette át a Girasol étterem irányítását. Néhány év alatt két Michelin-csillagot szerzett. 2004-ben átköltözött Lisszabonba, hogy ismerőseivel létrehozzon valami olyat, ami a városban addig nem volt. A helyet Elevennek nevezték el, mivel tizenegyen álltak össze, hogy megalapítsák. Ez ma Lisszabon egyetlen Michelin-csillagos étterme.
Signor Joaquim 2009 júniusában volt a salzburgi Ikarus vendégszakácsa
A Koerper-konyha egyfajta egyéni mediterrán csúcsgasztronómia, melyen erősen érződik a klasszikus francia konyhatechnika alapos ismerete.
Az Ikarusban az üdvözlőfalat egy trió. Osztriga fehér paradicsomlé-kocsonyába dermesztve, apróra vágott zöldségekkel. Tintahalgaluska édeskömény-salátán sültpaprikalével, ahol a galuska habosan könnyű, a mártás tiszta, „szublimált” paprikaíz. Végül rántott borjúpofa langyosan és ropogósan, hozzá lencse és enyhén zelleres majonéz.
Olyan ez, mint három komplett kis fogás, ha úgy tetszik, minimenü: leves, könnyű kocsonya, főzelék feltéttel.
Előételnek marinált Szent Jakab kagyló libamájkrémmel, perigord-i szarvasgombával, szarvasgombás vinaigrette-tel. A kagyló frissessége megengedi az itt alkalmazott megoldást: igen rövid ideig marinálják, inkább csak megmártják balzsamecet, só, bors és olívaolaj keverékében, majd nyersen tálalják, „carpaccióként”. (Ilyen módon csak a héjából frissen kibontott kagyló készíthető el. A védőgázas is lehet jó minőség, de erre a célra nem alkalmas.)
Homárleves homárraviolival. A ravioli tölteléke homárhús és mangó, melyhez kevés rikottát s finomra vágott salottát kevertek, tárkonnyal és gyömbérrel ízesítve.
Erre öntik a kristálytiszta homárerőlevest. A további betétek: cukorborsó, mangó, édes chili.
Joachim Koerper homárrajongó, étlapján mindig tart homármenüt is. Mint mondja, ezeket tartja legsajátabb tányérjainak.
Szardínia-krémleves. A lé egy fehér, habos veluté, friss és markáns szardínia ízzel, tálaláskor néhány csepp igen fiatal, friss, gyümölcsös olívaolaj is kerül rá.
A két fehér „levesbetét” – egyfelől pirított mandulával készült halgaluska, másfelől karfiol – szépen egészíti ki egymást és a levest. Három elem nyilvánvaló harmóniájáról van szó, melyhez „csupán” a megfelelő patikamérleg-arányokat és konzisztenciákat kellett megtalálni. A leves jó illusztrációja annak, hogy a klasszikus francia konyha alapjaiból építkezve hogyan lehet kilépni e klasszikus íz- és aromavilágból.
Homár santarémi babbal (Pará/Brazília) és vastag chorizóval. Ehhez a röviden blansírozott homárolló húsát készítik el kíméletesen, serpenyőben, kevés olajon. A hozzáadott brazil bab fehér és gesztenyeszerű, a gyöngybabhoz hasonló, s mintha nem is lenne héja. Közte kevés zöld lóbab is feltűnik. A hajszálvékonyra vágott chorizót 140ºC-os sütőben szárítják ropogósra. Markáns gyömbéres-citromfüves beurre blanc (vajmártás) van hozzá, továbbá szerecsendiós gnocchi.
Konfitált alaszkai fekete tőkehal spenótmártással. A mártás tiszta ízű, krémes, mégis könnyű. A garnírung német-portugál kooprodukció: „chorizo-knödel”. A gombóc karakteres és testes, de nem nehéz. Kevés paradicsomconcassé hoz még némi könnyítő, savanykás ízt a tányérra.
Töltött vörös márna sárga paprikakrémmártással. A töltelék egy fokhagymás-kakukkfüves padlizsánkrém (alias „padlizsánkaviár”), s a töltött halat magát is félig beletöltik egy cukkínivirágba, ebben készül el véglegesen – rövid ideig serpenyőben, majd rövid ideig sütőben.
Krémes mártás készül hozzá sült sárga kaliforniai paprikából, benne feszes tartású, vékony cukkínikarikák.
A háromféleképpen készített fekete sertés egyfajta etűd: a tányéron három különböző íz, állag és elkészítési mód – egy karajrész, egy konfitált lapocka, egy rakott hús – jelenik meg.
A desszertek közt ott a Portugáliában is klasszikusnak számító tejberizs (arroz doce) – vajon párolt mangóval, mangókrémmel és guavafagylalttal.
Majd még egy maracujás crème brulée következik kakaós karamellával, mely a közismert desszert egyfajta felmagasztosulása.
((2010. november 27-én kaptuk a hírt, hogy az Eleven az új Michelin-kalauzban már nem szerepel a csillagosok között.))
Lisszabonból kocsival félóra alatt ki lehet érni a Cascais melletti Guincho tengerpart-szakaszra. A festői sziklák közt találunk itt egy igen otthonos öblöcskét, homokstranddal, parti koktélbárral. Ilyen öböl nincs is több a világon: két egycsillagos étterem fogja közre, a Porto de Santa Maria és a Fortaleza do Guincho. [A Santa Maria a riport készítése óta elvesztette csillagát.]
Porto de Santa Maria
Klasszikus portugál halvendéglő, rusztikus és egyszerű környezetben. A fehérre festett favázas épület, olyan, mint egy szépen karban tartott régimódi strandház. 15 euróért igen becsületes a ház bora, előételnek édeskés-diós ízű pata negra sonkát tálalnak jellegzetes portugál friss sajttal.
A főszereplő a friss atlanti hal és tenger gyümölcse, a halak jégágyon megtekinthetők: makulátlanul frissek. Az étlap gerincét mintegy húszféle hal képezi.
A mottó: ilyen minőségű alapanyaggal nem kell sokat bűvészkedni. Az elkészítési módok a lehető legegyszerűbbek: a legtöbb hal faszénen vagy sütőben készül. A halhoz egy-két csónakkrumpli, zöldbab, retek, hozzá olívaolaj vagy vaj.
Tartanak nagy portugál klasszikusokat is, amilyen például az arroz de marisco – a portugálok rizses egytálétele rákkal és más tenger gyümölcsével.
Ezen a konyhán a kagyló s a garnéla mellett homárt is tesznek bele. Ezúttal kicsit sok benne a rizs és nem elég izgalmas a lé – részben talán azért, mert kizárólag nemes rákféléből készült, s hiányzik belőle az egyszeri arroz zamata, amit például az olcsó tarisznyarák belsőségei kölcsönöznek az ételnek.
Nem kevésbé klasszikusak a kagylóételek – mindenekelőtt a kagyló „Bulhão Pato” módra (fehérbor, fokhagyma, koriander) és a kagyló spanyol módra (hagymás paradicsomos raguval).
Tartanak az étlapon carne de porco à alentejanát (kagylós sertésragu) és açorda de gambast (klasszikus egytálétel: lágy, szaftos kenyeres habart tojás rákkal, fűszernövényekkel), bife pimentát (grillezett marhahátszín sült paprikával). Sőt, van luxushamburger is tejszínes madeiramártással.
Portugália szép hagyománya az egyszerű házi sütemény, ezek közül is kiemelkedik a toucinho du céu, melyet ebben az étteremben kifogástalanul készítenek, klasszikus formájában.
[A riport 2008 nyarán készült, a következő évre a Porto de Santa Maria elveszítette Michelin-csillagát]
Fortaleza do Guincho
A Fortaleza Michelin-csillagos konyháját francia szakács, Vincent Farges vezeti, s állandó tanácsadó Antoine Westermann, aki a francia, ezen belül az elzászi csúcsgasztronómia meghatározó alakja, konyhája sokáig viselt három csillagot.
Legendás strassburgi éttermét, a Buerehieselt nemrégiben adta át vejének, ő maga bisztrót nyitott Párizsban.
A menü
A konyha üdvözlete egy könnyű, nyári trió: görögdinnyeleves mentával, alig főtt karfiol zöldfűszerrel s langyos szafttal, csirketerrin olívaolajjal.
Marinált szardínia paradicsomzselével, hozzá focaccia hagymás padlizsánkrémmel, újhagymával, turbolyával. A portugáloknak a tőkehal mellett a szardínia is afféle nemzeti halnak számít. Leggyakrabban grillezve eszik, de kedvelik olajban sütve és ecetes/boros hagymás lében eltéve is.
A Fortaleza egyfajta elegánsabb „cevichét” kínál, ami a marinált hal műfajának szofisztikáltabb megjelenési formája: a friss nyers halat rövid ideig hagyják állni egy lágy citrusos lében, melyben hidegen „megfő”, mivel a sav denaturálja a fehérjéket.
Következő fogás: enyhén savanykás korianderlé többféle kagylóval, benne zöldségterrin még kissé ropogós zöldségekből: répa, pirospaprika, uborka, zellerszár, újhagyma. A zöldségek tetején rugalmas harapású (azaz nem túlkészült) polipszeletek turbolyával, kaporral, spenóttal – azaz zsenge zöldfűszersalátával. Igen jól sikerült üde és harmonikus tányér.
Vörös márna tojásos polentával, articsókával, sült paprikával. Hozzá ropogós sajtos tuile, valamint másik garnírungként sült polip és fekete olajbogyó finomra vágva (egyfajta „polipos tapenade”). A mártás: citromos rákszósz. A markáns, sajátos ízű márna magához illő társaságba került – szép, egyensúlyos tányér.
A következő fogás alentejói fekete sertésből készült (porco preto), mely fajtájára nézve megegyezik a kiváló spanyol Ibericóval, s Portugáliában is annak rendje módja szerint makkoltatják.
Az aranyosra pirult, majd glaszírozott karaj igen szaftos. kis darab hasaalja kocka egészíti ki. A garnírung: zöldbab, zöldspárga tarlórépa, borsó, rókagomba. A húsban és a mártásban mélyen eltemetett emlék, gyerekkori sertéspecsenyék íze jelenik meg.
A kacsa bőre ugyan ropog, de a hús egyértelműen túlkészült. Mellette kacsafasírt keleties fűszerezéssel (raz el hanout) és leveses mártás, továbbá zöldbab, minicukkíni, zellerlevél, répa, hagyma.
Első elődesszert: mangó sült ananásszal, fügefagylalt fügedarabokkal.
És még mindig elődesszert: pain perdu (royalba áztatott, majd vajon karamellizált kalácsszelet) marcipánfagylalttal, Pedro Ximenez mártással, aromatizált szirupban főtt körtével.
A fődesszert csokoládémousse rácsos csokoládépalástban sűrű karamellaszósszal, egy kifogástalan moelleux és egy csokoládéfagylalt. Igazi mestermunka.
A Fortaleza egyébként luxushotel is egyben: reggeli a tengerparton, golf, tenisz, horgászat és mountain bike – mindez tíz perc járásnyira. Látótávolságon belül pedig további négy-öt kiváló vendéglő leselkedik az ínyencekre…
Restaurante Eleven
Rua Marquês de Fronteira,
Jardim Amália, Rodrigues
Lisboa 1070
Phone: +351 213 862 211
Web: http://www.restauranteleven.com/
Restaurante Porto da S Maria
Est. Do Guincho
2750-642 Cascais
Tel: 21 487 02 40, 21 487 94 50
Fax: 21 487 94 58
Fortaleza do Guincho
Estrada do Guincho, 2750-642 Cascais
Tel.: 214 870 491
Fax: 214 870 431
Website: http://www.guinchotel.pt
Nyitva tartás: 12:30-3:00 és 19:30-22:30
E-mail: reservations@guinchotel.pt vagy restaurante@guinchotel.pt
Restaurant Ikarus
Red Bull Hangar-7
Salzburg Airport
Wilhelm-Spazier-Str. 7A
5020 Salzburg, Österreich
Tel.: +43/662/2197
E-Mail: office@hangar-7.com