„Mert minden rét s mező, minden
hegy és domb apotéka”
(Paracelsus)
„Martialis a’ tzéklát kovátsok’ ebédjének hivja, hihetöképen azért, hogy e’re mint tsekély eledelre a’ kovátsok-is könnyen szert tehetvén, gyakron észik : de egyébként is , hogy ez az ő sok hévségben meg-száradni és szorúlni szokott hasokat hasznoson lágyitja.” (Ó és Uj Dieatetica, K. Mátyus István, M.D.CC.LXXXVII)
Régen jól tudták a népek, hogy a cékla erősíti a gyengét, bátorítja a félénket, boldogítja a bánatost. Hippokrates a vörösborral egy napon emlegette gyógyhatásait, a rómaiak gyulladás, ragály és láz ellen használták.
A történelem folyamán azonban az emberiség elfelejteni látszott e bölcsességeket, és sok száz évnek kellett eltelnie, hogy Paracelsus és Hildegard von Bingen ismét felemlítse vértisztító és immunerősítő hatásait.
A nyers cékla fokozza a sejtek oxigénellátását, méregtelenít, jól hat vérszegénység és melankólia ellen, összességében tehát valóban erősít, gyógyít, fiatalít és boldogít. Ferenczi Sándor orvos a huszadik század ötvenes éveiben azt figyelte meg, hogy a cékla gátolja a tumorképződést is, amit azóta számos kísérlet igazolt, ezért szokták kiegészítő kezelésként rákbetegeknek adni. Kúrajavaslat: naponta 1 kg cékla frissen préselt leve (ez mintegy 5-7 dl folyadék) három részletben, étkezés előtt.
Keverhetjük répalével és almalével is.
Ajánlható régi módszer: a friss céklagumókat meghámozzuk, felszeletelve tálba tesszük. Felöntjük vízzel, hogy ellepje, majd nyolc napig szobahőmérsékleten állni hagyjuk, végül a savanyú-édes levet leszűrjük.
A cékla klasszikusan jól illik a tormához, wasabihoz, köményhez, kicsit habosra vert tejszínes joghurthoz. Gazdagítja az ízét a hozzáadott málna, gránátalma, feketeribizli. Ha különösen intenzív ízt akarunk, akkor héjában sütjük, 160 fokos sütőben. Tehetünk mellé a fóliába tengeri sót, szegfűborsot, szegfűszeget, fahéjat, citromhéjat. Jó megoldás, ha a sült vagy főtt céklát félbe vagy negyedbe vágjuk, vajon megforgatjuk, kevés narancszselét adunk hozzá, s az egészet lágyan rákaramellizáljuk. A céklalevet használhatjujk – húsleves helyett – rizottókészítéshez is. Mély ízű, vörös rizottót kapunk.
A „zöldségspecialista” Alain Passard éttermében a cékla igazi sztár lett. A saját kertjében termett óriási céklát durva, tisztítatlan tengeri sóba burkolva süti, s a „szívét” tálalja menüjében, főételként, vajmártással (beurre blanc).
Sokoldalúan felhasználható a céklalé, melyet centrifugával nyerünk ki, de képviselhető megoldás, ha bioboltban vásárolunk cukormentes céklalevet – ami egyébként savtalanítja is a szervezetet.
A Maligán étteremben kevés gránátalmasziruppal, reszelt citromhéjjal, citromlével, finomra vágott gyömbérrel ízesítik, néha kevés csillagánizs is ázik benne. Friss kecskesajttal és salátalevelekkel tálalják előételként. A salátába javallott a fiatal cékla vörösen erezett zsenge levele is.
Fotók: Bakcsy Árpád, Bittera Dóra