Szándékunk az volt, hogy egy hét alatt lehetőség szerint sok mindent megmutassunk Eckart Witzigmannak: a rusztikusat a legjobb alapanyagból, a legjobb formájában, a polgári konyhát, a csúcsgasztronómiai törekvéseket. Nem azt akartuk láttatni, hogy milyenek vagyunk ma, hanem hogy merrefelé indultunk el, milyenek szeretnénk lenni. A tiszteletére rendezett Gundel-bankett ételsorában részben merészebb asszociációk is megjelentek, néhány esetben eltűnt hagyományokra is emlékeztünk.
Gundel étterem: Witzigmann gálamenü – 2008 június 20.
Üdvözlőfalatok (rákcarpaccio, zöldborsókrém sonkaporral, libamájas sertésfülkocsonya)
Galamberőleves füstölt galambmellel és royallal
Tőkehalfilé furmintmártással párolt uborkával és uborkasalátával
Gyöngytyúkmell vargányával, kelkáposztás palacsintatekercs
Báránylapocka pecsenyelevével, az évszak zöldségeivel
Meggyleves keserűmandula-habbal
„Mákos guba”
Mihályi László petit fourjai és Csiszár Katalin bonbonjai
A menüt a Hagyomány és evolúció szakácsverseny döntősei készítették, a zsűriből csatlakozott hozzájuk Cseh János, Erik Schröter, Vomberg Frigyes, „külsősként” Fekete Antonió, Mihályi László, Molnár Márk, Pethő Balázs, Ruprecht László, Várvízi Péter.
Az üdvözlőfalatot „Czifray 21”-nek neveztük el, mert a Vasváry Gyula által átdolgozott, 1840-es kiadású Czifray-szakácskönyv adta az ihletet. E könyvből – és más forrásokból is – az derül ki, hogy a korabeli magyar konyhákon a „borsólév” egészen különböző ételekhez szolgált egyfajta zöldségalapléként, és a borsópürét is szívesen használták, akár sűrítésre is. Vasváry például rákot és sertésfület készít borsópürével vagy lévvel.
A Gundel-menüben a három üdvözlőfalat külön-külön, és egymással kombinálva is egy fogásként is megállja a helyét. A három falat: rákcarpaccio, enyhén zselésített borsópüré, libamájas sertésfülkocsonya távol-keleti felhangokkal.
Az egyik vendég (a háromcsillagos Haeberlin ház főcukrásza) a menü egyik csúcspontjának nevezte, s igen megtisztelő jelzővel illette az összeállítást.
A rákcarpaccio
Rák Magyarországon egészen a hetvenes évekig volt. Az aromás és feszes húsú zalai rák Európában az egyik legjobb édes vízi ráknak számított, a „rákpestis” és a vízszennyezés miatt azonban megritkult az állomány. Információink szerint a Natura 2000 területein most is él rák, de nem halászható. A carpaccióhoz a tengeri rákok közül a kevéssé markáns tengerízű carabineros rákot választottuk, ebből is kisebb darabokat.
A megtisztított és hosszában félbevágott rákot két fólia közt, egyenes felületű klopfolóval vagy nehezebb lábossal finoman laposra klopfoltuk, majd tálalásig vákuumcsomagoltuk.
Tálaláskor négyzetformára vágtuk, ezután szedtük csak le a fóliát. A carpacciót snidlingolajjal vékonyan beecseteltük, kevés rákmártást adtunk mellé. A mártás a rákfejekből készült – zöldségalaplével, fehérborral, paradicsommal, salottával, petrezselyemszárral. Végül olívaoaljjal emulgeáltuk.
Tőkehalfilé furmintmártással, turbolyaolajjal és uborkasalátával
Az ételt az utolsó pillanatig süllőből terveztük, de 80 adagra a Balatoni Rt.-ből és a rapsicokból álló konzorcium sem tudta garantálni a megfelelő mennyiségű 1 kg körüli halakat. Ezért készült a fogás tőkehalból, amit ma Magyarországon frissen és jó minőségben könnyebb beszerezni, mint bármely jó minőségű édes vízi halat.
Báránylapocka pecsenyelevével, az évszak zöldségeivel
A csonton elősütött báránylapocka egészben készült, vákuumcsomagolva, 65ºC-os vízfürdőben, 7-8 órán át. A hozzáadott marinád: két evőkanál olívaolaj, rozmaring, kakukkfű, babérlevél, csillagánizs, hagyma, fokhagyma, egy szárított sárgabarack.